Ez a tanfolyam a 7.kyu elméleti tanfolyama, sikeres elvégzése egyenértékű az övfokozathoz szükséges elméleti vizsgával.
Töréstechnika
A töréstechnika, mint gyakorlat a harcművészetek részét képezi. Több helyen találkozhatunk azzal a mondással, hogy „ harcművészet törés nélkül olyan, mint a fa gyümölcs nélkül”.
Mi is ez a töréstechnika?
A japán nyelv a harcművészetekben alkalmazott töréstechnikára a „tameshiwari” szót használja, melynek jelentése: „megpróbáltatás, próbatétel”.
A töréstechnika célja nem elsősorban az anyag eltörése, hanem a tanuló felmérése. Felmérjük a tanult technika pontosságát, pontos kivitelezését, hiszen szabálytalan technikával nem lehet töréstechnikai gyakorlatot eredményesen végezni. Ezért egyfajta önellenőrzés is a töréstechnika. Másrészt felméri a hibátlanul kivitelezett technika dinamikáját, sebességét, hiszen nem megfelelő sebességgel, pláne megtörpanva végrehajtott törési kísérlet szintén ritkán jár eredménnyel. Harmadsorban pedig felméri a töréstechnikát bemutató tanítvány mentális állapotát. A megtorpanás, a félelem, az önbizalomhiány, szintén egy leküzdendő feladat lehet amely ilyenkor mindenképp felszínre bukkan.
Ennek a három tényezőnek, szempontnak a mentén vizsgáljuk a töréstechnikát!
A kivitelezés:
Töréstechnikánál általában vagy gyenge, közepes törőlappal vagy fenyő deszkával kezdődik a gyakorlás, felkészítés. A törőlapot illetve a deszkát a törési vonallal (deszka esetén a fa erezetével) párhuzamosan támasztjuk alá. Az alátámasztás, azaz a deszka két széle lehetőleg teljes hosszában legyen stabilan alátámasztva úgy, hogy a törésvonal (vagy a fa erezete) az alátámasztással párhuzamosan fusson.
Fontos az alátámasztás magassága is, a földtől olyan magasságban, hogy a választott technika kivitelezése után a túlhaladó törő kéz vagy láb tovább futhasson addig, ahol már biztonságosan megállíthatjuk, illetve szintén az alátámasztás magassága határozza meg, hogy mekkora testi erőt vihetünk a technikánkba, mennyire tudunk ráfordulni, „ráfeküdni” az anyagra.
A törő kéz vagy láb mindig merőlegesen találkozik az anyaggal! A törendő felület síkjára nézve, annak közepét, az erezettel párhuzamosan célozzuk és arra merőlegesen csapódik be az anyagba. Ügyeljünk a kivitelezésnél arra is, hogy ne az „utolsó pillanatban” jöjjön létre ez a merőleges, hanem úgy álljunk, hogy az anyagba zuhanó kéz már a becsapódás előtt minél hosszabban merőleges vonalon haladjon az anyaggal való találkozásig. Ez mind az alátámasztás kérdése is, ezért erre különösen nagy gondot kell fordítani, illetve annak stabilságára, mert a billegő alátámasztás elmozduló anyagot, a törőfelület sérülését és a törés sikertelenségét eredményezheti.
Az erő és a sebesség:
A törés kivitelezésekor kulcsfontosságú a sebesség. Ugyan természetes gát, fal van az emberben aziránt, hogy a kezével egy anyagba üssön, ennek nem szabad korlátoznia, visszafognia a sebességet. Minél gyorsabb az adott szabályosan kivitelezett technika, minél nagyobb erővel és sebességgel találkozik a törőfelület a törendő anyaggal, annál valószínűbb, hogy át is halad rajta. Nem elég tehát a szabályos technika önmagában, annak kivitelezése szabályosan, gyakorlatilag maximális erőkifejtéssel és a lehető legnagyobb sebességgel kell kivitelezni. Gyakorlott törők már idővel tudnak ezen a téren alkalmazkodni az anyaghoz és egy relative könnyebb feladatba nem feltétlen teszik bele minden erejüket, sem sebességben nem feltétlen a maximumot adják, hanem annyit -úgy szoktuk mondani- amennyit az anyag „kíván”. Kezdő törők mindenesetre ne nagyvonalúskodjanak ezzel!
A sebesség nem lassul akkor sem, amikor az anyaghoz ér a kezünk, ellentétesen, inkább gyorsul, a törő kéz a technikát nem az anyagig hajtja ugyanis végre. Általános mondás: „Ne az anyagot törd, hanem üsd meg mögötte a hegyet”, edzőtermi körülményekre lefordítva: „Ne a törőlapot, deszkát akard megütni,hanem mögé, alá üss, a padlót akard megütni. Az anyagon a kezed gyakorlatilag így akadálytalanul száguld keresztül. Természetesen nem célunk a padlóba ütés, de mindenképp mutatja azt a helyes szándékot, hogy az erőnket és a sebességünket nem az anyaggal való találkozásik osztjuk be, gyűjtjük össze illetve koncentráljuk, hanem az anyagon át kezünk ugyanolyan lendülettel még további távolságot tesz meg, s csak azután fogjuk vissza, állítjuk meg a lendületét.
Fontos a törés dinamikája is. Nem egész úton ugyanazzal az erővel és sebességgel mozog a törő felület, hanem teljes sebességét a törés pillanatában éri el. Hogy ennyi tényező együtt álljon: hibátlanul kivitelezett technika, megfelelő erőbeosztás és erőkifejtés, megfelelő sebesség, s mindent még megfelelően időzítve, a térben megfelelően elhelyezzük, nos, ezért van az, hogy a töréstechnika nem csak anyagok eltöréséről szól, hanem elsősorban fokmérője egy tanítvány felkészültségének, annak, milyen mértékben ura a technikának, milyen mértékben van tisztában a technika lényegével.
A mentális állapot:
A törésnek elsőre sikerülnie kell. Persze, előfordul, hogy nem, de ennek még a gondolatát is száműzzük. Másodszorra már egy igénybevett kézzel állunk ott, mely feltehetően szabálytalanul kivitelezett technikát alkalmazott ami miatt megsérült, vagy nem megfelelően mérte fel a törendő anyag nehézségét és túlvállalta magát, de általánosságban igaz, hogy másodszorra már csökkent paraméterekkel kell ugyanazt a feladatot végrehajtani aminek sikerére jóval kisebb az esély. Ezért ne a második eséllyel akarjunk élni, hanem az elsővel. Ehhez pedig elengedhetetlen a megfelelő mentális állapot.
A mentális állapotot meditációval érjük el. A legfontosabb ezen a téren a belső „önbeszéd” leállítása, kikapcsolása. Sem nem hasznos ha negativ önbeszéddel oltjuk ki vagy pozitív önbizalomfröccsel „tüzeljük fel” magunkat. Mentálisan a kiüresített állapot a legmegfelelőbb a töréshez. Az az állapot, amit meditáció által érünk el és kikapcsoljuk a külvilágot, csupán a feladatra összpontosítunk amit nem abban határozunk meg, hogy „az anyagot el kell törni” hanem abban, hogy „a tökéletes technikát mutatom be”.
Mentális állapotunk nagyon mélyen összefügg a fizikai állapotunkkal. Kölcsönhatásban vannak ugyanis egymással. Mentális gyengeségünk bizonytalan mozgást, bizonytalan fellépést eredményez és végső soron gyengeséget, mentális egészségünk pedig kihatással van a fizikai egészségünkre is. Épp emiatt a szoros kölcsönhatás miatt elengedhetetlenül fontos megfelelő mentális állapotban végezni a töréstechnikát. A „megfelelő” egyben a félelem nélküli, az egészséges önbizalom, a reális önismeret állapota, amikor tisztában vagyunk a képességeinkkel, a határainkkal és ezek ismeretében tesszük meg a mozdulatunkat a töréstechnikánál. Ha valaki a töréstechnikát akarja arra használni, hogy ne féljen, ne törjön. Nem ott kell ugyanis megtanulni. Hanem a megfelelő mentális állapot, amikor nem harcolunk a félelmünkkel. Töréstechnikánál objektiven tudjuk, hogy az anyag kemény. Azt is tudjuk azonban, hogy maga a töréstechnika képessé tesz ennek a legyőzésére. Félelemnek tehát helye nincs a töréstechnikánál csak tiszta tudatnak amelynek nem szabnak határt a fizikai törvények de nem is legyint rájuk. (Nem méricskéli, hogy az anyag mennyivel keményebb mint a kézéle, ugyanakkor pontosan tudja, hogy az erő és a sebesség, a megfelelő becsapódási szöggel miért fontos a technikánál)
A megfelelő mentális állapot ugyanakkor a töréstechnikánál nem csak segíti annak végzését, de a töréstechnika is pozitív megerősítést ad a mentális állapotunknak. A későbbiekben beszélünk majd a KIME állapotról, ami szintén jelen van a töréstechnikában. Ez a csúcsa a mentális és fizikai állapot találkozásának egy-egy harcban, formagyakorlatban, törésben. A KIME pontosan mutatja, hogy miért nem lehet egyik a másik nélkül, s ha így lenne miért lenne torz és sikertelen az eredmény.
Amikor az ember tör, nem a keze tör. Nem a lába tör. Az egész ember tör. Nem csak a fizikai ember, hanem a lelki és szellemi ember is, fizikai testben. Ezt a harmóniát valósítjuk meg a törésben, a formagyakorlatban, a kumitében, az életben. Ettől harcművészi teljesítmény a törés és nem vagánykodás.
Az ütőfelület.
A töréstechnikában elengedhetetlen az ütőfelületek megfelelő felkeményítése. Ennek eszközei a megfelelő felületen végzett fekvőtámaszok, az ezt a célt szolgáló felületkeményítők, mint pl a makiwara. A makiwara egy felület, mely tompító réteggel van bevonva. Leggyakrabban egy deszkalapot tekernek körül kötéllel szorosan és rögzítik. Alkalmazható a falra szerelt változat vagy a (szigorúan kilengés nélküli) cölöpre szerelt változat. Szintén felületkeményítő a homok. A felület keményítésének nem csak az a célja, hogy a megfelelő csontok (seiken, borsócsont, stb) ellenállóak legyenek, hanem már magának a törésnek a kézre gyakorolt „sokkját” is megszüntetik. A felületkeményítés lényege, hogy az adott csonton mikrorepedések jönnek létre és ezek összeforrása sokkal erősebb állapotú csontot eredményez. Ezért is kell ezt ésszel csinálni. Egy időben sikk volt az agyonra dagadt seiken, mely azt volt szándékozott mutatni, hogy a „viselője” mennyire otthon van a töréstechnikában. Épp ellenkezőleg. Azt mutatta csupán (a harcművészethez értő szem számára), hogy az illető mennyire ostoba. A mikrorepedések keletkezése után ugyanis elengedhetetlenül fontos kivárni, amig ennek hatására megkötnek újra a mikrorepedések. Ilyenkor egyébként egy méhsejt-szerű váz jön létre amely sokkal ellenállóbb, ugyanakkor nem merev hanem rugalmas és elnyeli az erőhatásokat aminek a következtében az ilyen szerkezetűre alakított felület sokkal ellenállóbb lesz a törésnél. Mint látjuk, ezért fontos, hogy ciklikusan történjen a felkeményítés is. Időt kell hagynunk a csontozatunknak, hogy alakuljon. A felelőtlen, tudatlan, ostoba „törésmániások” pár év alatt végletesen és véglegesen tönkreteszik az izületeiket, a valódi mesterek, a valódi bölcsességgel rendelkező harcosok türelmesek és tudják, hogy néha a legnagyobb erősítés, ha pihentetsz, ha rábízod a szervezeted az „önhelyreállításra”.
Sérülések:
A töréstechnikai gyakorlatokban a fenti mikrorepedések mellett néha előfordulnak egyéb sérülések is. Ezek főleg akkor keletkeznek, ha nem a mester jelenlétében történik a gyakorlás, ha rosszul mérte fel a törő a saját képességeit, ha nem tiszta technikát alkalmazott, ha az anyag alátámasztása nem szabályos, ha az anyag nem megfelelő szálirányban van alátámasztva, ha megfelelő mentális állapot nélkül történik a törés (általában erőfitogtatásból) vagy konkrétan: félelem és bizonytalanság érzése volt jelen a törést végzőben vagy, ha nem megfelelő sebességgel történt a törés.
A keletkező sérülések lehetnek nyilt törés (főleg sípcsont töréseknél), izületi sérülés, porcleválás, felőleti nyitott sérülés, belső zúzódás. A sérülések miatt a töréstechnikai gyakorláskor mindig legyen kéznél elsősegélycsomag, hiszen a legjobbakkal is előfordulhatnak sérülések. Sérült kézzel tilos folytatni a gyakorlást. A felületi sérüléseket helyben látjuk el, ha porcleválás történik, azt gyakran kíséri „hóropogás” szerű hang az izületben, ebben az esetben teljes pihentetés javasolt a probléma megszűnéséig. A kitapintható illetve láthatóan helyszínen nem kezelhető sérülésekkel minden esetben orvoshoz kell fordulni.
A töréstechnikai gyakorlaton az anyag felhelyezését a mester végzi el, illetve ellenőrzi. Miután a törést bemutató odaáll az anyaghoz megvizsgálja és innentől átveszi a felelősséget. A mozdulat elpróbálása kulcsfontosságú a töréstechnikánál. Lassan, többször bemutatja, milyen mozdulattal szándékozik törni, a mester itt megjegyzést tehet, korrigálhat, a mozdulat elpróbálásakor a testhelyzetét is beállítja a törő, a légzését megkoreografálja illetve végigviszi a mozdulatot a törőanyagon túlütés figyelembevételével is, ezt követi a teljes csend mialatt mentálisan is felkészül, összpontosít a törő.
A töréstechnika típusa szerint leggyakrabban az alábbiak egyike:. .
Erőtörés: A gyakorlat során a cél minél több anyagot eltörni egy technikával.
Gyorsasági törés: igen közelről, pár centiméter távolságból eltörni a célpontot
Speciális vagy akrobatikus törés: egy mozdulatsorral minél több célpontot eltörni
Technikai törés:Valamely technikai elem hatékonyságát bemutató törés.
„Akció” törés: Megkoreografált szituációban több közreműködővel történő törés.
A fenti gyakorlatok részletes ismertetése és elsajátítása edzés keretében szakszerű felügyelettel és segítséggel történik a sérülések elkerülése végett. A helytelenül kivitelezett töréstechnikából adódó sérülések felismerésének és az ilyenkor szükséges teendők elsajátítása a felkészítő gyakorlatok során történik meg.
Segítő kérdések, amelyekre mindenképpen számíthatsz a vizsgán:
- Mi a töréstechnika idegen szóval és mit jelent ez a szó?
- Mik vezethetnek sérüléshez a töréstechnikánál?
- Hogyan kerülhetjük el a sérüléseket töréstechnikánál?
- Milyen fizikai és mentális tényezők szükségesek a sikeres töréshez?
- Milyen emberi, lelki tényezők szükségesek a sikeres töréshez?
- Milyen típusai vannak a töréstechnikának?
A fenti elméleti vizsgaanyag,a 7. kyu fokozathoz megtanulandó alap.
MOST AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA, HA ÚGY ÉRZED, HOGY FELKÉSZÜLTÉL, MEGCSINÁLHATOD AZ ELMÉLETI VIZSGÁT! ÁTLÉPSZ A VIZSGAOLDALAKRA, AHOL FELVEHETED AZ ADOTT KURZUST (TAKE COURSE) ÉS HOZZÁKEZDHETSZ A TESZTEK MEGOLDÁSÁHOZ (TAKE QUIZ) UTÁNA A BEFEJEZÉS GOMBRA KATTINTVA A RENDSZER KIÉRTÉKELI A TESZTEDET ÉS HA MEGFELELTÉL, MÁR KÉRHETED IS ÉS LE IS TÖLTHETED A TESZT SIKERES ELVÉGZÉSÉT IGAZOLÓ OKLEVELEDET!