Általában népszerű és kattintás-vadász cím lett volna, hogy „amit az edzőruháról és az övekről tudni akartál, de sosem merted megkérdezni”. Nos, akkor válaszolok rá.
Az edzőruha neve Gi, egy megkülönböztetett ruhadarab. Az edzőruha ugyan nem bír misztikus erővel, de tisztelned kell, mert a ruha azt jelenti, hogy egy közösségbe tartozol, társad a megpróbáltatásokban, a verítékedet issza és tanúja a könnyeidnek, eredményeidnek, sikereidnek, kudarcaidnak. Az edzőruha tehát nem egy ruhadarab a sok közül, hanem az a ruhadarab amely igazán „ismer téged”.
Egy harcművészt minősít az is, hogy bánik az edzőruhájával. A Gi ugyanis általában a stílus logójával, emblémájával ellátott ruhadarab. Mint ilyen, viseli a stílus címerét, s mint ilyen, képviseli, hordozza annak szellemiségét, értékeit is. Hogyan szemléltethetném ezt. Láttál már amerikai filmeket, melyekben egy temetéskor a zászlót akkurátus mozdulatokkal hajtják össze, s adják át az özvegynek? A zászló a nemzetet képviseli, annak történelmét, hőseit, elhunyt vagy élő nagyjait. A ruha a címerrel szintén ilyen. Képviseli az iskolát, annak mestereit, az ő tanításukat, s magát azt az ügyet, tudást, rendszert, amelyben dolgozol, amelyet HA értékesnek tartasz, vizsgázni akarsz belőle, el akarod sajátítani mert meggyőződésed, hogy helyes út, tisztelned kell, tiszteletben kell tartanod.
Az edzőruhát tehát megbecsüljük. Soha nem szeretnék látni olyan tanítványt, aki akár az összeizzadt edzőruháját is belegyűri a táskájába, pláne olyat nem, aki az öltözőben a táskájából gyűrötten rántja elő. Ez azt jelenti, hogy számára ennyit ér – na nem a ruha, hanem amit csinál. Az edzőruha még izzadtam is megérdemli, hogy vigyázz rá, becsüld és behajtogasd a táskába, majd vállfára kitedd száradni akár, de mindenképp tisztán tartsd, s ne legyen gyűrött.
Bármennyire sietek egy-egy edzésre, annak, ahogy a ruhámat előveszem és behajtogatom, majd a táskába teszem, szertartása van. Minden alkalommal ez a pár perc annak az ideje, amikor már kikapcsolom a tudatomban az előző tevékenységeket, és az edzésre fókuszálok: „hogyan fogok ma dolgozni, mit fogok tanítani vagy tanulni, hogyan fogom odaszánni magamat a fejlődésem érdekében, hogy szebbé, csiszoltabbá váljanak a technikáim”. Amikor egy táskába hevenyészetten bevágott ruha kerül elő, biztos vagyok abban, hogy viselője kapkodott, kapkodva készült az edzésre, azaz „fejben”, szívben, lélekben még valójában itt sincs. Szánj tehát időt az edzőruhád ápolására, összehajtására, kiteregetésére, s ha néha igényli: mosására. Vigyázva persze, hogy sose mosd más ruhával együtt, sose fehérítsd, a hőmérséklet pedig a mosáskor ne legyen 30-40 foknál több. Sose vasald a ruhádat, mert kárt teszel benne. Simítsd ki, lógasd fel vállfán, majd szárazon hajtogasd be a táskába, mire felveszed olyan lesz, mint a frissen vasalt ruha.
Általában a legtöbb iskola két hajtás stílust használ. A Shikaku és a Maki módszert. A shikaku a szögletes, a maki a feltekert hajtás.
Hagyományosan érdemes ragaszkodni ahhoz, hogy övet nem mosunk. Semmi köze ennek a babonához, hogy „kimegy belőle a tudás”, hanem azon egyszerű okból, hogy a mosástól fakul, illetve (akárcsak a ruha) összemegy. Ha nedves is, szárítógépbe sose tegyünk se edzőruhát, se övet.
Szokásos, egyre inkább divat mestereket szakadt, kopott fekete övvel látni, melyek hellyel-közzel rongyosak is. Ez sugall valami olyasmit, hogy az illető mester milyen régóta hordja az övét, mennyire kemény, stb. Ez csupán egy dolgot sugall: az illető mester trehány és nem tiszteli meg saját magát, a saját tanítványait. A mester szerepe a példamutatás ebben is. Ha nem engedem, hogy a tanítványaim szakadt ruhában edzzenek, én sem állok eléjük szakadt, rongyos övvel, ha tehetem. Ennél már csak az szánalmasabb, hogy a kereskedelemben árulják a mesterségesen lestrapált fekete öveket. Trendi néhány mester számára, hogy ilyet használjon, bár ez megkérdőjelezi a tisztességét, jellemét, hiszen hamis, hazug látszatot kelt, ez jellem kérdés, azaz a jellem hiányának kérdése inkább.
Végül szintén divatos vagy inkább álszerény megközelítés, hogy „mindegy milyen, kösse össze a ruhát”. Nem. Nem mindegy, hogy milyen. Ha van tudás mögötte, van felelősség is vagyis kellene, hogy legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy vállalom nem csak a tudást, de a példamutatást is és jelzem vele az alacsonyabb fokozatúaknak, hogy segítségre számíthatnak tőlem. Ha mindegy a színe, akkor te nem is foglalkozol sem azzal, hogy a tudásodat megoszd, sem azzal, hogy lássák rajtad, hogy fordulhatnak hozzád akár segítségért, ez pedig helytelen. Az öv egy jelzés. A csoporton belül kötelez, hogy ezzel a felelősséggel és a fokozatos által megkövetelt szinten viseld magad, ám ne uralkodj, légy megközelíthető, ne a tiszteletet követeld meg az öved miatt, hanem a segítőkészségedet jelzi, minden alacsonyabb fokozatú felé.
Most pedig hamarosan jöjjön a sorozat harmadik része, melyben megismerkedünk a márkákkal, típusokkal és azzal, hogyan rendelj ruhát, mire készülj fel és hol mit kapsz a pénzedért, végül bemutatók egy igazi, élő legendát, családját és egy igazi harcművész kereskedőt akitől első kézből rengeteg kulisszatitkot fogok kiszedni!